Konstruktív Magazin

Kerüljük a fertőzést a vizes helyiségekben

2020. június 25. | Lantos Tivadar |  228 |

Kerüljük a fertőzést a vizes helyiségekben

A korszerű épületgépészeti rendszerek ma már megkövetelik, hogy a szerelvények higiénikusak, baktériummentesek legyenek. A fertőzés veszélye ott leselkedik minden nyilvános és ipari szaniterhelyiségben, ennek megfelelően olyan berendezéseket célszerű választani, amelyek képesek teljesíteni az alapvető tisztasági normákat.

A fertőzés egy vizes helyiségben több ponton is kockázatos lehet. A vízvezetékekben, víztovábbítási rendszerekben felhasznált alapanyagok, nyersanyagok tekintetében elsősorban a kioldódás veszélyére (ólom, nikkel stb.) kell odafigyelni. A flexibilis bekötőcsövek, műanyag csövek belsejében a baktériumok anyagcsere-folyamatainak köszönhetően biofilmréteg alakulhat ki, amely elszennyezi az ivóvizet. Fémcsövek esetén rizikót jelent még a korrózió, amely nemcsak a fémoxidok beoldódása miatt káros, hanem a csővezetékek élettartamát is megrövidíti. Ha a szaniterhelyiségek fertőzésének kockázatát vizsgáljuk, figyelembe kell vennünk a víz bakteriológiai összetételét is; több mint  300-féle kórokozó, többek között a Legionella vagy a Pseudomonas is megtalálható a pangó, illetve a nem megfelelően kezelt vízben.

Legionella

A Legionella vízszerető baktérium, mindenhol előfordul ahol pangó meleg víz van. A kórokozó megtalálható a háztartási melegvíz-rendszerek 90 százalékában, akár a zuhanyzófejben is. Lehetséges fertőzőforrások a szökőkutak, a klímaberendezések, a hűtőtornyok, a párásító berendezések, a pezsgőfürdők, az akvárium, a kerti locsoló és a spriccflaskák. Ha porlasztott formában belélegezzük a Legionellával fertőzött vizet, a léghólyagocskákig jutva, atípusos tüdőgyulladást okozhat. A betegség az esetek döntő többségében enyhe lefolyású, észre sem vehető. Nincs olyan egyéni jellege, amely könnyűvé tenné a felismerését. Enyhe változata, amely lázzal, fejfájással és végtagfájdalommal jár, spontán rendeződik. Súlyosabb esetben a tüdőgyulladás mellé hasmenés is társul, a beteg aluszékony lesz, száraz köhögés gyötri. A Legionella baktériumot háromféleképpen lehet kimutatni: vérből, légúti váladékból, vizeletből.

A gépész is felelős

Úgy kell méreteznünk egy vízvezeték-hálózatot, hogy benne folyamatos legyen a vízcsere, ne tudjon kialakulni stagnálás. Ahová elég a félcolos csővezeték, oda nem háromnegyed, vagy egycolos vezetéket kell beépíteni, mert rossz méretezés hatására pangó víz keletkezik. Különleges rendeltetésű épületek, óvodák, iskolák stb. esetén gyakran kell átmosni a rendszert, vagy olyan szerelvényeket kell beépíteni, amelyek rendelkeznek pangó víz elleni vízöblítéssel. A német ajánlás szerint azt a vizet, amely legalább négy órán át állt, már nem lehet ételkészítéshez felhasználni.

Be kell tartani az ivóvíz-hőmérsékleti kritériumokat is. A hideg ivóvíz 25 °C hőmérséklet alatti, csővezetéke szigetelt, amely megóvja a felmelegedéstől. A meleg ivóvizet 65 °C-on kell tárolni, de mire a fogyasztóhoz érkezik, akkor is legalább 55 °C hőmérsékletűnek kell lennie. A két vízhőmérsékleti ágat megfelelően szét kell választani, ne legyen közte átfedés, ne érhessenek egymáshoz. Megfelelőnek kell lennie a csőhéjszigetelésnek, hogy éjszaka, amikor pang a rendszer, ne tudja felmelegíteni egyik vezeték a másikat. Sokszor találkozni nyilvános helyiségekben ezzel a jelenséggel, a hideg víz megnyitásakor meleg víz folyik ki a két rendszer átfedése miatt.     

A pangó víz elkerülése

A higiénia szempontjából meghatározó a teljes vízcsere fogalma. Kezdetben az volt az elfogadott, hogy a rendszert hetente egyszer 65-70 °C-ra melegítették, átkeringtették. Az új DVGW norma szerint háromnaponta kell teljes vízcserét végezni, nem elég az átkeringtetés, mert az első fogyasztótól az utolsóig meg kell, hogy történjen a vízcsere, azaz, ha az alsó pincében van egy apró kifolyószelep, ott is cserélődnie kell a víznek. 


2020. június 25. | Lantos Tivadar |  228 |